Szerbluc fenyőfa

A szerb luc (Picea omorika) a lucfenyő (Picea) nemzetség Omorika fajsorának névadó faja

Származása,elterjedése:

Szerbia és Bosznia határvidékén a Drina völgyében, viszonylag kis területen endemikus.

Sokfelé, így Magyarországon is a parkokban ültetik szálanként, díszfenyőnek.

Megjelenése,felépitése:

 Keskeny, kúp alakú, 20–30 méter magasra növő fa.

Ívesen felfelé hajló oldalágai rövidek, ezért a koronája karcsú, helyigénye viszonylag csekély.

Szúrós tűleveleinek a felső oldala fényes zöld, a fonákjukon viszont ezüstös csíkok futnak végig, emiatt lombja távolról ezüstös színhatású.

Tojás alakú, 3–6 cm-es tobozai éretlenül sötétlilák, éretten barnák.

Életmódja, termőhelye:

Gyorsan nő; 3–5 éves kora után évente akár egy métert is. A növekedési időszak május közepétől július végéig tart. Hamar termőre fordul, ami fokozza a fa díszítő hatását.

Rendkívül edzett, a betegségeknek és kártevőknek ellenálló fenyő — a lucfenyő gubacstetű (Sacchiphantes abietis) sem károsítja.

Alapvetően a nedves és savanyú földet kedveli, de a legtöbb talajon megél, még ha az meszes is.

Nem fagyérzékeny, és a szárazságot is jól tűri.