Colorádoi fenyőfa

A kolorádói jegenyefenyő vagy kolorádófenyő (Abies concolor) a Sziklás-hegység középmagas régióinak pionír jellegű erdőalkotó fája.

Eredete és elterjedése: 

A pacifikus–észak-amerikai flóraterület növényeként Észak-Amerika nyugati hegységeiben Oregontól a mexikói határvidékig, Kaliforniától Coloradóig nagy területen, 900-3400 méter között honos, alakgazdag erdőalkotó fafaj. A fahatár közelében tápanyagszegény, köves váztalajokon önmagában is alkothat laza állományokat. Elegáns parkfaként a mérsékelt égövben mindenütt ültetik, karácsonyfa-telepekben is. A természetes állományokból kitermelt fája az Amerikai Egyesült Államokban fontos alapanyag, ezért csemetéit tervezett célállományként is rendszeresen ültetik. Európában több erdőt telepítettek belőle, de fagazdasági jelentősége őshazáján kívül még nincs. A jegenyefenyők között kiemelkedő igénytelensége és edzettsége miatt szerte hazánkban figyelemre méltóan jól szerepel tájfásításban és lakott területek parkosításában is.

Alfajai:

Kifejezetten „rossz fajként” számon tartott taxon. Genetikai változékonysága nagy, egymástól jelentősen elütő állományait időben elhúzódva ismerte meg a botanika, így a több párhuzamos fajleírás együttesen is csak nehezen körvonalazza határait és belső rokonsági viszonyait. Általánosan két alfaját különítik el: a faj elterjedési területének nyugati felén az Abies concolor ssp. iowiana, keleti felén az Abies concolor ssp. concolor él. Ez utóbbi tömöttebb és kékesebb összbenyomást kelt, így vélhetőleg jobbára ebből származnak a „látványosabb” kertészeti fajták.

Megjelenése:

Eredeti termőhelyein 50-60 méter magasra nő; törzsének átmérője eléri a másfél–két métert. Örökzöld koronája karcsú, kúpos. Az Európában telepített példányok rendszerint mintegy feleekkorára nőnek. Kaliforniában a legmagasabb példány 58,5 méter magas, törzsének átmérője 271 cm. Ágai szabályos emeletekben állnak, szabad állásban évtizedekig megmaradnak, a fa csak egészen idős korában kezd felkopaszodni. Hajtásai hosszúak, kopaszak, végük kissé lecsüng. 6–8 cm hosszú erőteljes tűlevelei finoman fölfelé ívelnek; rugalmasak, de nem szúrnak. Színük kékesbe tartó szürkészöld, több kertészeti fajtáé pompásan ezüstös. Megtört levelei narancsos illatúak. Porzós virágokat majd' minden ágvégen hoz, a barkák sárgás-pirosas árnyalatúak. Sárgás-barnás,alig észrevehető termős virágokat csak az idősebb fákon, a csúcs közelében nevel. 10-15 centiméteres, felálló tobozai érés közben sárgászöldből mélybíborrá sötétülnek, majd még a megtermékenyülés évében a fán szétesnek. Magvai szeptember-októberben szóródnak szét.

Életmódja:

A kolorádófenyő a legtöbbet tűrő jegenyefenyők egyike. A nagyon kötött, agyagos, pangóvizes talajokat és a magas mésztartalmat ugyan nem viseli el tartósan, de szinte minden mérsékelt égövi termőhelyen telepíthető. Hazájában 3000 méterig is felhatol a hegyoldalakon, a sziklás váztalajok egyik első, fatermetű „megmunkálója”. Kedvezőbb körülmények között más jegenyefenyő fajokkal (Abies grandis, A. procera), duglászfenyővel (Pseudotsuga menziesii), hemlokfenyővel (Tsuga sp.) és hosszútűs fenyőkkel (Pinus coulteri, P. jeffreyi, P. lambertiana) zárt erdőségeket alkot. A kolorádói jegenyefenyő a Kárpát-medence éghajlati szélsőségeinél jóval tágabb spektrumot is elvisel, így hazánkban minden, legfeljebb közepes mésztartalmú és levegősebb talajon eredményesen nevelhető. Speciális gondozást nem igényel, de a legrekkenőbb, tartós aszályban adott vízpótlást természetesen ez a növény is meghálálja. A jegenyefenyők között kifejezetten fényigényesnek számít, lombszíne teljes napon fejlődik ki a legszebben. Mintegy háromszáz évig él.

Felhasználása:

Őshazájában fája fontos nyersanyag; könnyűsége és jellegtelensége miatt elsősorban nem látszó tömegárukat (ládákat, épületszerkezeteket, vakpadlókat) készítenek belőle. Kaliforniában ez a faj szinte „a” karácsonyfa, de másutt is egyre inkább hódít ebben a szerepkörben: tűlevelei a száraz szobalevegőn is hetekig megtartják színüket, és elpusztulva sem hullanak le, hanem az ágakon száradnak sárgává – hónapok múltán. Feldíszítve – viszonylag hosszú tűi miatt – a nagyobb termetű fák mutatnak igazán jól. Európában elsősorban kitűnő parkfaként alkalmazzák főként az alapfajt, de egyre inkább a kertészeti fajtákat is. Szaporítása magvetéssel (faj) és oltással (fajták) egyaránt hullámzó eredményt hoz, ezért a kolorádófenyők viszonylag drágák. Magyarországon szórványosan szinte mindenütt felbukkan, de korántsem közismert. Jó tulajdonságai miatt lényegesen több figyelmet érdemelne; alföldi viszonyok között messze a leginkább „üzembiztos” jegenyefenyő. Fajtái csak lassan és esetlegesen kerülnek be az országba, pedig nemcsak kiválthatnának elcsépeltebb – főként ezüstös lombú – fajtákat, de sok, gyakrabban ültetett fenyőre rá is tromfolhatnának.